Paprikalekvár
Paprikalekvár
Érdekes világban élünk. Csodásnak titulálva képesek vagyunk az egekbe magasztalni rengeteg távoli, egzotikus, nem is nekünk teremtett növényt, csak azért mert a világ másik végén, Távol-Keleten, Afrikában, vagy Latin-Amerika dzsungeleiben esetleg gyógyításra használják az adott helyen élők. Ez így nem is baj, ha nem akarjuk őket előnyben részesíteni a saját, hagyományos növényeinkkel szemben. Mint tudjuk minden fűszernövény gyógynövény és minden gyógynövény fűszernövény is. Ezen kívül pedig rengeteg olyan növényünk is akad, amely nem számít se fűszer, se gyógynövénynek pedig remek ízeket lehet velük ételeinkbe csempészni és még bizonyított gyógyhatásaik is vannak. Én most ebből a rengetegből hármat szeretnék kiragadni, mert talán szégyen, hogy egyre jobban elfeledjük a kiváló élettani hatásukat, ezek a paprika, a hagyma és a fokhagyma.
Ha hazánkat konyhakerti növényekkel kéne jellemezni, azonosítani, akkor szerintem nem lőnék nagyon mellé, ha azt mondanám, hogy az első három a paprika, a hagyma és a fokhagyma lenne. Ne feledjük, hogy a C-vitamin felfedezése is hazai paprikából történt. A görög és horvát tengerpartok vacsoráihoz kapott ízletes hagymára és fokhagymára pedig nevetve csak ennyit mondtak a görögök és a horvátok is: "Makó". Mára hova jutottunk? Hagymáink, fokhagymánk kínai, paprikánk marokkói, egyiptomi, jobb esetben spanyol. Na igen, tény, hogy tisztelet jár annak, aki még termeszti, forgalmazza, használja a hazaiakat.
Nem tagadom nálam is kedvencnek számít a horvátországi Dalmácia tengerpartján megismert, megkedvelt szerb paprikakrém az Ajvar. De itt az ideje, hogy saját ízlésünkhöz igazgatva elkészítsük a saját paprikalekvárunkat, amit mai dizájnos módon le csatnizhatnék (chutny) is. https://hu.wikipedia.org/wiki/Csatni
Házi paprikalekvárunk, amelyet most elkészítünk úgy, hogy tartósítószer és adalékanyagok nélkül is évekig eláll, még egy panellakás előszoba szekrényében is, és a konyhát se kell miatta újra festeni. A paprikalekvárt sajtokhoz, pástétomokhoz, grill ételekhez, szendvicsekhez ajánlják fogyasztani, de szerintem tésztákhoz, túrós dolgokhoz is jó, na és pörkölt alapnak is.Hozzávalók: 2 kg kápia, paradicsom- vagy piros kaliforniai paprika, 1 csípős paprika, 1 citrom, 3 evőkanál ecet, 10 dkg cukor, 2 teáskanál pektin.
Nálam az egy csípős paprika helyett 3-4 saját termesztésű cseresznye paprika került bele, 5-6 gerezd fokhagyma és másfél-két közepes fej vöröshagyma aprítva, valamint egy kisadag őrölt bors. A citrom pedig nyugodtan helyettesíthető citromsavval is, amelyből elég bele egy fél kávéskanálnyi. De képeim tanúsága szerint készítettük padlizsánnal vegyítve is.
A paprikalekvárhoz először meg kell sütnünk a megmosott paprikát. A paprikákat - a csípőset is - sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, majd jó forró sütőbe toljuk. 180 fok Celsiuson 30-35 perc alatt megsütjük. A sült paprikát vegyük ki a sütőből, és amikor már meg tudjuk fogni – kicsit kihűlt –, akkor a héját húzzuk le, a csumáját szedjük ki, és a paprikahúst tegyük egy lábasba. Kézi mixerrel pürésítsük. Ha valaki szeret bíbelődni, akkor nyugodtan elkészítheti erősnek mondjuk csak cseresznye és/vagy cicapöcse paprikából is, én ezt azért nem tettem meg, mert ehhez türelmetlen vagyok, hogy ennyi kis paprikát megnyúzzak :D.
A pürét tegyük fel főni, de lassan, folyamatosan kevergetve főzzük, sózzuk meg, öntsünk bele citromlevet, egy kevéske ecetet (pl. alma ecetet, fehér borecetet). A cukrot egy kis edényben keverjük el a pektinnel – mely egy természetes zselésítő anyag –, majd adjuk a paprikaszószhoz, be fogja sűríteni. Alaposan kevergessük el, forraljuk ki. Itt mehet bele az aprított hagyma és a bors is.
A forró lekvárunkat egy ujjnyi légpárnát hagyva töltsük tiszta üvegbe, majd forró vízből (annyira melegből, amit a kezünk elbír) kivett lapkákkal (kupak) zárjuk le. Innentől már vákuumoztuk is. Ha a megszokásoktól nem tudunk elszakadni, akkor akár egy 5 percre fejre is állíthatjuk, de ez felesleges. Egy laza hőkezelés és már biztosítottuk is neki tisztán, vegyszermentesen az éveket… már ha valakinél megmarad addig…
(2016.)